Ady Endre egy elszegényedett nemesi családban született. Édesapja, Ady Lőrinc, kisparaszti gazdálkodó, édesanyja, Pásztor Mária, református lelkipásztorok leszármazottja. Egy nővére, Ilona és egy öccse volt. Nővére egy éves kora előtt elhunyt. Öccse, Ady Lajos magyar-latin szakos tanárként ábrándos nyelvészkedéssel nevüket Ond vezér nevéből eredeztette.

Ady tanulmányait az érmindszenti református elemi iskolában kezdte 1883-ban, ahol Katona Károly tanította írásra, olvasásra, számolásra, bibliai történetekre és zsoltáros énekekre. Piarista gimnáziumba került. Ebben az iskolában voltak, saját bevallása szerint, a legszörnyűbb diákévei annak ellenére, hogy itt erősödött meg a fizikailag addig gyengécske gyerek. Itt írta első költeményeit is, amelyek többnyire verses csúfolódások voltak, és ezekből az évekből származik barátsága is Jászi Oszkárral, akivel együtt jártak hittanra.

A liberális szellemű zilahi „ősi schóla” a szigorú szerzetesi iskolából kikerülve a szabadságot jelentette számára. Itt váltak rendszeressé a szombat esti kocsmázások is, itt érték első iskolai, irodalmi és szerelmi sikerei is, utóbbi F. Erzsike személyében, aki későbbi verseinek Zsókája lett.

Beíratták a debreceni jogakadémiára. A várost nem sikerült megszeretnie. Szülei beleegyezését megszerezve a második évre már a pesti jogi karra iratkozott be, majd Temesvárra ment. 1899 végén Nagyváradra ment, ahol gazdag kulturális élet zajlott ekkor. 1900 január elején a kormánypárti Szabadságnak lett a belső munkatársa. Ez volt Nagyvárad legtekintélyesebb és anyagilag legerősebb lapja.

Életében az áttörést 1903. augusztusa hozta el: ekkor ismerkedett meg Diósyné Brüll Adéllal, egy Nagyváradról elszármazott gazdag férjes asszonnyal, aki ekkor Párizsban élt, és látogatóba jött haza. Léda lett a múzsája az ugyanebben az évben megjelent Még egyszer című verses kötetében. „A könnyek asszonya” című költeményt már ő ihlette. Lírai kibontakozásában Léda iránti szerelme és nála tett párizsi látogatásai segítették. A Léda-kapcsolat 9 évig tartott. Léda 1907-ben halott lánygyermeket hozott világra, vélhetőleg a költőtől. Kapcsolatuk 1912-re teljesen megromlott. Ady a Nyugatban publikált Elbocsátó szép üzenet című versével végleg szakított Lédával. A Nyugat kétségtelenül a magyar irodalom legfontosabb folyóirata, melynek Ady nemcsak szerkesztője volt, hanem szimbóluma is.

A Lédával való szakítása után többnyire csak alkalmi nőkapcsolatai voltak. 1914-ben találkozott az akkor 20 éves Boncza Bertával, akivel 1911 óta levelezett. Berta első levelét egy svájci intézetből írta Adynak. 1915. március 27-én a lány apjának beleegyezése nélkül összeházasodtak. Verseiben Csinszkának nevezte Bertát.

Az első világháború kitörését nemzeti tragédiaként élte meg, ez idő alatt nem közölt írásokat. Négy év hallgatás után jelent meg újabb verseskötete A halottak élén cím alatt.

Élete utolsó heteiben súlyos beteg volt, tüdőgyulladással küzdött, a Liget Szanatóriumban halt meg 1919. január 27-én, 41 évesen.